Oise-Aisne amerikai katonai temető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oise-Aisne amerikai katonai temető
(Oise-Aisne American Cemetery)
A háttérben az emlékmű
A háttérben az emlékmű
Közigazgatás
Ország Franciaország
TelepülésFère-en-Tardenois
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Oise-Aisne amerikai katonai temető (Franciaország)
Oise-Aisne amerikai katonai temető
Oise-Aisne amerikai katonai temető
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 49° 12′ 08″, k. h. 3° 32′ 54″Koordináták: é. sz. 49° 12′ 08″, k. h. 3° 32′ 54″
A Wikimédia Commons tartalmaz Oise-Aisne amerikai katonai temető témájú médiaállományokat.

Az Oise-Aisne amerikai katonai temető (Oise-Aisne American Cemetery and Memorial) egy első világháborús amerikai sírkert, amely a franciaországi Fère-en-Tardenois közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A temető területén 1918 augusztusában hantoltak el elesett katonát először. A sírkert olyan területen áll, amelyet az amerikai 42. Gyalogoshadosztály szabadított fel az előző hónapban. Területét Franciaország az Amerikai Egyesült Államoknak adományozta az első világháború befejezése után.[1]

A sírkertet hivatalosan 1922-ben alapították, tervezője George Gibbs jr. volt.[2] Az amerikai háborús emlékműveket felügyelő bizottság (American Battle Monuments Commission) kezeli.[1] A temetőben 6012 amerikai katona nyugszik, legtöbbjük 1918-ban a környéken, a második marne-i csatában esett el.[1][3] A hősi halottak közül 567-et nem sikerült azonosítani.[4]

1919-ben az amerikai kormány három választási lehetőséget kínált fel a nyugati fronton elesett katonák családjánakː hazaszállítják a hősi halott maradványait; ha friss bevándorló volt, akkor származási helyén temetik el; katonai temetőben hantolják el Európában. Amikor eldőlt, hogy kik maradnak Európában, az amerikai kormány létrehozta az Oise-Aisne-i és a hozzá hasonló sírkerteket. 1930 és 1933 között a kormány gyászoló anyák és özvegyek európai útját finanszírozta, hogy felkereshessék szerettük nyughelyét.[1]

A sírkert csaknem 148 ezer négyzetméteres. A bejárattól szelíd emelkedő nyúlik a temető túlsó oldala felé, ahol egy kápolna áll. A temetőt négy parcellára osztják a széles, fákkal szegélyezett utak és a rózsaágyások, találkozásuknál egy kör alakú teret alakítottak ki, amelynek közepén zászlórúd áll.[3]

A kápolna[szerkesztés]

A kápolna 1926 és 1930 között épült.[2] Az emelkedő tetején áll, Ralph Adams Cram amerikai építész tervezte, rózsaszín és szürke homokkőből épült. A két szélső épületet félkörívben álló oszlopsor köti össze.[1] A falakra 241 eltűnt hősi halott nevét vésték.[3]

Az E parcella[szerkesztés]

Az E parcella

A temetőtől nagyjából száz méterre található egy elkülönített, sövénnyel körbevett kicsi sírkert, amelyet E parcellának neveznek. A név abból ered, hogy a nagy temetőben négy – A, B, C, D – parcella van. Ebben a sírkertben olyan amerikai katonák nyugszanak, akiket a második világháború alatt vagy közvetlenül utána köztörvényes bűncselekményért (például gyilkosságért, nemi erőszakért) kivégeztek.[5] Áldozataik közül 26 a bajtársuk volt, őket megölték. Rajtuk kívül 71 brit, francia, német, olasz, lengyel és algériai civilt gyilkoltak és/vagy erőszakoltak meg.[6]

Több katonát eredetileg kivégzése helyén temettek el, és csak 1949-ben vitték a mostani területre, amikor elhatározták a szégyen parcella létrehozását.[7] Azóta két halottat exhumáltak, és vittek az Egyesült Államokba. Egyikük Alex F. Miranda közlegény volt, akit 1990-ben szállítottak haza, a másik pedig Eddie Slovik közlegény, az egyetlen amerikai katona, aki dezertálásért végeztek ki a második világháborúban. Őt 1987-ben szállították az Államokba, Ronald Reagan utasítására.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]